TABU Persze, ez még közel sem jelenti azt, hogy a honi intézményeinkben is megvalósíthatóak lennének a négylábúak nevével fémjelzett terápiák. Oka a jogszabályokban, – na meg a téves felfogásokban keresendő. Dr. Király Péter állatorvos, aki szívügyének tartja nemcsak az állatvédelem, hanem az állatterápia kérdését is, a tavalyi esztendőben felkereste a vakok intézetét. Szeretett volna az egyik szobában kihelyezni egy terápiás cicát. A lakóknak semmi feladata nem lett volna, hiszen minden fajta ellátást, az etetést, a féregtelenítést Király doktor alapítványa végezte volna. A KÖJÁL területileg illetékes felelőse pillanatok alatt lelohasztotta az állatorvos lelkesedését. A fő indok az volt: egy olyan járványgóc, mint a macska, be nem teheti a lábát ilyen intézményekbe... Magyarországon az egészségügyi szervezetek vezetői még nem látták be ennek a világszerte elterjedt módszernek a jelentőségét. Pedig, startra – pontosabban gyógyításra kész – az első honi kiképzett terápiás kutya, Lilike is, aki a spánielek nemzetségéhez tartozik. Remek alkalmazkodóképességű, nagyon kedves intelligens. Főleg a kórházak nem fertőző osztályain fekvő kisbetegek szorongását tudná remekül oldani, ha ideiglenesen is, de viszsza tudná varázsolni a kicsik arcára a mosolyt. Mert ha valaki, akkor Lilike tudja, hogy mi az hogy betegség, vagy más fogyatékosság. őkelme ugyanis nagyot hall. Ennek ellenére a kiképzés során mintaszerűen viselkedett, és könnyedén elsajátította a feladatokat. Mindenesetre amíg a gyógyító kutyadoktor nem jut be a kórházak kisbetegeihez, addig az óvodák kicsinyei körében gyakorolja a gyerekekkel való bánásmódot. Mi pedig csak reménykedhetünk abban, hátha végre a „szakterületén” is kamatoztathatja nem mindennapi képességeit.